2016. szeptember 6., kedd

Skandar Graun sorozat, könyvek, Káosz ciklus

Skandar Graun sorozat, könyvek, Káosz ciklus
 Skandar Graun sorozat, könyvek, Káosz ciklus




A Skandar Graun sorozat könyveket csak évtizedekkel később ismertem meg. Kíváncsiságból néztem bele, mert a ’90-es évek elején nem izgattak. Nemes István álnéven írt műve, vagy amelyekhez köze volt, mint pl. a Kristálymágia, tetszett, ezért is voltam kíváncsi a John Caldwell néven írt eme sorozatára.



A Skandar Graun sorozat, vagy Káosz ciklus könyvei jól indultak elég népszerűek is voltak a ’90-es évek elején. Az ötödik kötettel lezárult egy szakasza, ha itt abbamarad, egy tökéletes széria lehetett volna. De a többi kötet már más volt, egyre hosszabbak lettek a regények és nem tudták ugyanazt a könnyedséget hozni, mint az elsők.





Káosz ciklus, Skandar Graun könyvek





A Káosz szava


Skandar Graun ork-ember félvér, aki Yvorl isten papja, és célja, hogy a Peltár nevezetű varázslón bosszút álljon. Ígéreteire egy különös csapat verbuválódik össze, akik Skandar Graunnal együtt tartanak, Lendor szigetén.
Itt még a félork egy nem túl szimpatikus figura, hiszen Yvorl istenének rendszeresen embereket – s más fajzatokat – áldoz. Az elején nehezen lendültem bele, de a végén annál jobb volt.


A Káosz szíve


A Káosz szíve könyvben Skandar Graun az Entrópia létsíkján, a Limbón kalandozik új társaival. A Káosz szívét kell megszereznie s ehhez ismét érdekes társakat szerez. Például egy nagy erejű orkot, aki cimborájaként kezeli és Ywerd –et az ifjút, aki állítólag őt védeni jött. Fantasy szempontból nagyon fantáziadús regény, nálam fölül múlta az első regényt. Persze az első könyv kelt el sokkal nagyobb példányszámban, de zenében is gyakran fordul elő, hogy az első lemez a nagy sláger, hiába születnek utána jobbak. Időközben rájöttem, hogy az első eredeti (mert felújított, bővített változatot olvastam előbb) sincs lemaradva.


A Káosz Éve


A Káosz Éve-ben Skandar Graunt a végtelenségig sanyargatja egy varázsló, majd olyan helyzetbe kerül, hogy nincs más választása, mint beállni a Rend hívei közé. Egy óriásnő lesz részben a társa és a Rend hadjáratában is részt vesz.
Van egy-két jó fordulat a regényben és rengeteg érdekes dolgot és helyet megismerhetünk a Rend –ről és Yennon szigetéről.


A Káosz káosza


Gerondar kontinensén Skandar az óriásnő Hilgarral tartózkodik, ahol a háború újabb fordulatokat vett. Régi törpe ismerősükkel foglyokat szabadítanak ki a manók közül, majd újabb kalandra indulnak, s idővel újra csaták közepébe sodródnak.
Ezt a könyvet kissé hullámzónak találtam, az elején nem fogott meg, később voltak benne jó jelenetek. Amikor megjelentek a druidák és vezetőjük, ott viszont zseniális volt a párbeszéd és a fordulatok.


A Káosz elszabadul


Skandar Graun Hilgarral és Ywerddel visszautazik Yennon szigetéhez. Eközben egyre újabb és újabb titkok derülnek ki az ifjúról. Yennon szigetén minden eddiginél fenyegetőbb események veszik kezdetét, s a dráma nem marad el.
Itt is nagyon élvezetes volt amikor a druidák megjelentek és jó sok csavar van a történetben. A vége is „szemkápráztató”, s többé-kevésbé befejeződik a történet.



A Fényhozó


A Fényhozó nálam nagy visszaesés volt. Az ötödik regény előtt Nemes István azt ígérte, hogy befejezi a Káosz sorozatot. Ehhez képest egy éven belül folytatta, de talán jobb lett volna, ha vár néhány évet. Skandar Graun a Fényhozóban rosszabb, mint valaha. Egy részeges, disznóólban fetrengő, szajhákat futtató strici. Miután az előző kötetben már egész magas szintre eljutott lelki szempontból, nehéz volt megbarátkozni ezzel a régi-új személyiséggel.
A Fényhozó regényben elég vontatottan halad a történet, nekem egy kicsit erőltetettnek tűnt az egész.


 Worluk világa
Skandar Graun világa, azaz Worluk világa


A Káosz kincse


A Káosz kincsében ott folytatódik a történet, ahol az előzőben félbemaradt. Skandar ugyanolyan léha egy alak, de ezúttal felbukkan az első regényből ismerős Lucy. Még neki is alig sikerül észhez térítenie a fickót, ehhez sorsdöntő események kellenek.
A Káosz kincse könyv már kezdett hasonlítani a régiekre. Sok új szereplő, számos kaland, viszont ezúttal – különösen az előzőhöz képest – igencsak hosszú lett. A végén pedig brutálisan hosszú a harc. Nem mondom, hogy rossz, de kicsit elfáradtam.



A Káosz sárkányai


A regény eleje elég közönséges, és sokszor undorító, nekem nem jött be. Aztán később változnak a helyszínek, egy csomó új szereplő lép be, idő kell mire az ember be tudja azonosítani, ki kicsoda. Innentől kétségkívül érdekesebb.
Megint összejön egy igencsak vegyes csapat, számos varázslóval is, akik titkolják egymás elől kilétüket. Néha egész jó, bár ezt is egy kicsit hosszúnak éreztem.


Káosz Dréniában


Nem tudom miért gondolja azt Nemes István hogy a disznókkal fetrengő, iszákos Skandar Graun humoros. Ezt a poént ellőtte már párszor, s most nagyon logikátlan volt. Amikor már kezd fejlődni a személyiségeés megcsömörlik addigi életmódjától, nem sok értelme, hogy újra visszaessen, még ha szokatlan helyzetbe is kerül. Ez most önismétlésnek tűnt számomra, s az sem volt szimpatikus, hogy az előző kötetekben megismert három drén fivért csak úgy „eltüntette”.


Vérkáosz


Skandar Graun visszajut több ezer évvel azelőttre, s az Aluita romvárának nevezett hely régi megfelelőjén harcol egy új bandában, akik a gilfek ellen vonulnak. Itt túl sok a barlang és földalatti járat, ezért helyszínileg nagyon nem tetszett. A küzdelemből is néha sok.
A manó meg a tündér civakodása egy idő után nagyon fárasztó volt és az állandó célozgatás a testi örömökre sem humoros, hanem szánalmas. Túl hosszú könyv, mint mondtam ennyi időn át földaratti üregekben, még könyvben is kellemetlen lenni. Nem sok újat hozott ezzel a könyvvel Nemes István, az, hogy végig homály fedi ki kit árul el valójában, s mi miért zajlik, itt már egyáltalán nem hozott izgalomba.
Itt már a vége sem tudott lázba hozni, a kevesebb, több lett volna.


Káosz ünnepe


Skandar, a gennymanó és a tündérke a guarni bárkán hajóznak az idő ködén át. Visszatérve a „jelenbe” Skandarnak megjelenik Yvorl és új küldetést kap. Rentzalba megy, amely kikötőváros jócskán megváltozott, de ismerősökre lel.
Az elején jó sok időhúzás van a bárkán, utána jobb lesz valamivel. Amikor a hajónál Skandar először beszél a drén fickóval, a padlón voltam a nevetéstől. Sok megszokott dolog, túlnyújtott párbeszédek és közönséges, vagy undorító jelenetek vannak még ezután. Majd ismét a végtelenségig nyújtott párbeszédek semmilyen megoldáshoz nem vezető történések, ismétlődő durva humor.
A könyv végén értesítő, hogy 2010 novemberében érkezik a folytatás, s 6 év után még semmi... De talán nem is baj.


Egyéb Skandar Graun és kapcsolódó történetek



John Caldwell írt néhány kiegészítő kisregényt Skandar Graun fiatal (gyermek) koráról, Lélektánc, Orktánc, Haláltánc, Matróztánc, Kalóztánc. Ezek időnként egész szórakoztatóak, máskor durván közönségesek. „Irodalmilag” talán nagyon jól kidolgozottak, de nekem nem jöttek be annyira.
Ezeken kívül számos regény és novella kapcsolódik még a Káosz világához. A Káosz ciklus többi Caldwell könyve is érdekes lehet, némelyikbe beleolvastam, de az már túl sok volt nekem ebből a világból. Egy csomó más magyar szerző is (hangzatos angol neveken) írt ebben a világban játszódó történetet.


Káosz ciklus, Skandar Graun könyvek összegzés


Kétségkívül látszik Nemes István írásain, hogy kedveli Jack Vance –et, a stílusa többször visszaköszön, és persze más fantasy szerzők hatása is érződik. Az első néhány könyv igazán eredeti, mint már említettem, különösen a druidás párbeszédek (fődruidás ítélethozatal) zseniálisak lettek.
De a Fényhozó –tól kezdve elvesztettem az érdeklődésemet. Biztosan kiforrottabb lett Nemes István és kidolgozottabbak a művei, de ugyanannyit vesztettek az élvezetükből. Amennyire tetszettek a Skandar Graun sorozat első könyvei, annyira, nem az „utolsók”.  Néha túl sokáig tartottak a küzdelmek, egy idő után ez már nem olyan érdekes.
De ami a lényeg, engem nem érdekel, hogy trancsíroznak szét valakit és egyéb horrorisztikus jelenetek, ennyire részletesen felesleges leírni, mint némelyik regényben. A minél durvább és unintelligens beszéd sem jön be. A Skandar Graun sorozat előrehaladtával a humor és a beszéd is egyre inkább „paraszti” szintre süllyedt. Mintha Nemes István teljesen belemerült volna az altesti humorba, ami egyre visszataszítóbb lett. Mindenesetre az első öt Skandar Graun könyvet még szívesen olvasom vissza.


Értékelések (saját tetszési indexem)
Első könyv: 6,5 Második: 6,5 Harmadik: 6.5, Negyedik: 6, Ötödik: 7, Hatodik: 5, Hetedik: 5.5, Nyolcadik: 5.5, Kilencedik: 5.5, Tizedik: 5  Tizenegyedik: 5
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)



Ajánlott cikkek: Arthur Philip Feist A fekete lovag

                        Fürge Calver könyvek, történetek


Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!




A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése