2017. december 28., csütörtök

Burroughs Tarzan és a gyémántok könyv bemutatás

=" Burroughs Tarzan és a gyémántok könyv bemutatás
Burroughs Tarzan és a gyémántok könyv bemutatás




Edgar Rice Burroughs Tarzan és a gyémántok (Tarzan and the Jewels of Opar) című művét 1915 őszén írta, és 1916-ban jelent meg először folytatásokban,1918-ban pedig könyv formájában. 1929 -ben a Tarzan and the Tiger című film történetének ez a regény adta az alapját.
Az All-Story Weekly magazinban 1916 november 18 és december 16 között közölték öt részletben a történetet, a 350 oldalból álló regény 1918 április 20-án került kiadásra. Magyarországon 1987-ben adta ki az Ifjúsági Könyvkiadó.
A Tarzan és a gyémántok történetét lásd itt: Tarzan könyvek






Tarzan és a gyémántok könyv értékelés, elemzés, jellemzés



A Tarzan és a gyémántok időrendben az ötödik Tarzan regény, s ha így számoljuk, körülbelül húsz évvel később játszódik, mint amikor a főszereplő először jutott be Opar falai közé. Ehhez képest úgy viselkednek, mintha csupán pár év telt volna el, és Tarzan fia, valamint párja, Meriem említésre sem kerül a regényben.


Tarzan és a gyémántok könyv borítók


 
Ami nagyon jó, hogy a Tarzan a fenevadak élén regényből megismert Mugambi, aki külső és belső tulajdonságaiban a dzsungel urának igazi fekete mása, itt az egyik fontos szereplő. Sajnos a későbbi regényekben Burroughs teljesen elfeledkezik róla, helyette mindig Muvirót szerepelteti, aki a vazirik főnöke, s nem tudom, honnan szedte elő, mert itt még se híre se hamva.
Igaz, itt Basuli a vazirik vezére, aki viszont a későbbiekben tűnik el. Sokkal logikusabb és hihetőbb lenne, ha néhány évvel az első opari út után játszódna a történet, de a fiáról szóló regény megírása után a szerző már minden úgy írt a sorozatban, mintha fiatal éveikben játszódna. Ez alól persze kivételek a világesemények, például a háborúk, a későbbi regényekben.
A Tarzan és a gyémántokban még erősen jelen van a főszereplő kettőssége, a civilizált és művelt úriember, valamint a vadállati képességekkel és mentalitással rendelkező majomember. A jelenlegi kaland elindulását okozó anyagi veszteség a sorozat más köteteiben nem szerepel említés szintjén sem.
Kicsit különös, hogy Tarzan egy régi civilizáció elfeledett kincseiből (aranyaiból) akarja helyrehozni anyagi helyzetüket, ámde könnyen megbocsátható, hiszen mások hibájából vesztette el vagyona jókora részét, másrészt jó célra fordítaná.
A Tarzan és a gyémántok regény a végéhez közeledve egyre izgalmasabbá válik. Az nagyon szórakoztató, ahogyan a különböző szálak összeérnek. Az arab csoportok összecsapása, a szereplők „véletlen” találkozásai, azok a pillanatok, amikor majdnem kiderül minden, zseniálisak.
Edgar Rice Burroughs a Tarzan és a gyémántok könyvet olyan jól írta meg, hogy többedszeri olvasásra is magával ragadja az olvasót. Nem lehet minden fordulatot, eseményt és jellegzetességet megjegyezni, így képes újra és újra élvezetet okozni a történet.


Tarzan a dzsungelben

 
A gyémántok különös kalandja azáltal, hogy folyamatosan gazdát cseréltek, nem mindennapi. Bizonyos időszakokban az olvasó sem tudja éppen kinél (minél) vagy hol vannak. Ez a mesteri csavarás a szereplők sorsának állandó bizonytalanságban tartásával együtt, az olvasmány minden egyes mondatában fenntartja a feszültséget és kíváncsiságot.




Tarzan és a gyémántok regény olvasmány, élmények



Ez volt a legelső Tarzan regény, amit olvastam. 1987 karácsonyára kaptam, s elolvasásának eredményeképpen a sorozat összes (magyarul megjelent) könyvét muszáj volt elolvasnom. Mindez éppen 30 éve történt, s a Tarzan sorozat az egyik legkedveltebb könyvsorozatommá vált.
Minden benne van, amitől kedvelem a Tarzan regényeket – lenyűgöző tájak, bennszülöttek, vadállatok, a nagy majmok, elefánt, gazfickó arabok, nők, kincsek, és egyik fordulat a másik után. Először persze szokatlan volt a regény, hiszen a filmeken felnőve nem ezt szoktam meg. Majomszerű Tarzan helyett itt egy angol úriember volt jelen, nem a dzsungelben éltek, hanem modernül berendezett nyári lakban a szavannán, és egy különösen edzett fekete törzs, a vazirik vették körül őket.
Nekem nagyon tetszik ez a sokszereplős, sok szálon haladó, hirtelen fordulatokkal teli eseményvezetés. Minden jellem és eseménysor annyira jellegzetes, hogy még az is könnyen követi a cselekményt, aki nem ismerte eddig a szereplőket, vagy a Tarzan regényeket.


Tarzan dzsungele


 
A regény hátsó borítóján található fülszöveget szinte már kívülről tudom. Ebben a könyvben legalább még szerepel Jane, akit később igen sokszor hanyagol az író, ha már a fiukat ki is hagyja. A dzsungel és a szavanna váltakozása, majd az összes Tarzan könyvekben rendszeresen visszatérő állat szerepeltetése remek ízesítő.
A sorozat azon regényei, amelyikben az opari La szerepel, a legjobbak közül valók. A Tarzan és a gyémántok olyan „egyszeri kaland”, amelyet bárki, bármikor elolvashat, önmagában is kerek és összefüggő.




Tarzan és a gyémántok - szereplők bemutatása



Albert Werper: belga hadnagy, aki gyilkosság miatt menekül, M. Jules Frecoult -nek adja ki magát.
Tarzan (John Clayton, Lord Greystoke): Nagy afrikai birtok ura, akit a vazirik hűséggel követnek. A dzsungelben nőtt fel, ezért számtalan különleges képessége van.
Ahmed Zek: Arab haramiavezér, aki rablásokból és rabszolgaeladásokból él.
Jane Clayton: Tarzan felesége.
Mugambi: Tarzan egyik hűséges fekete embere, aki a dzsungel urához hasonló testi és szellembeli képességei miatt vezető a feketék között.
La: A Lángsugarú Isten főpapnője Oparban.
Basuli: A vaziri harcosok főnöke.
Abdoul Mourak: Abesszín katonai vezető, aki Ahmed Zek -re vadászik.
Chulk: Nagy emberszabású majom, aki Tarzan társa egy kiszabadítási túrán.
Taglat: Nagy emberszabású majom, aki Tarzan másik társa egy kiszabadítási túrán.
Mohammed Beyd: Ahmed Zek egyik arab alvezére.



Értékelés (saját tetszési indexem)
9
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)


Ajánlott cikkek: Francisco Marins– Az aranybányák titka
                         James Fenimore Cooper -Bőrharisnya
  

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!


A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!

2017. december 18., hétfő

James F. Cooper Bőrharisnya regény bemutatás

=" James F. Cooper Bőrharisnya regény bemutatás






James Fenimore Cooper Bőrharisnya regénye az általam nemrégiben bemutatott Nyomkereső folytatása. A gyakorlatban Cooper ezt a regényt 1923-ban írta meg, így valójában előbb, mint az előzmény könyveket. A Bőrharisnya története 1793 végén veszi kezdetét, amikor a főszereplők, Bőrharisnya és Csingacsguk (itt Indián John) már idősebb korban vannak.
Egy új település, az Otsego tó mellett épült Templeton és lakosai által ismerhetjük meg a kor jellegzetességeit, egy remek történetbe ágyazva. A történetben szereplő bírót és lányát Cooper saját apjáról és húgáról mintázta meg, Templetont pedig az apja által alapított Cooperstown -ról.



Bőrharisnya tartalom, történet


Marmaduke Temple bíró a szánján utazik haza, Templetonba, az Otsego tó mellé. A szánt egy fiatal néger, Agamemnon irányítja, és a bíróval van leánya, Elisabeth, aki iskoláit befejezvén érkezik haza. Útközben megállnak, és Marmaduke rálő egy éppen felbukkanó szarvasra.
Több lövés hallatszik, és a szarvas felbukik. Az erdőből Bőrharisnya jön elő a kutyáival. Kisvártatva egy fiatalember is előkerül, s az is kiderül, hogy a bíró golyói célt tévesztettek. Az egyik éppen a fiatalember vállát találta el. Marmaduke magával viszi, s útközben találkoznak vendégeivel, akik elébe siettek. Mielőtt a bíró házába, érnek, történik egy izgalmas esemény, ahol a fiatalember lélekjelenlétére és gyors cselekvésére van szükség. Sebészt hívatnak hozzá, de a seb bekötözését a közben megérkező Indián John végzi, aki Bőrharisnya barátja. 

 
Bőrharisnya könyv tartalom

 
Karácsony közeledvén, a bíró és vendégei istentiszteletre mennek, ahol összegyűlik a település népessége. Az új tiszteletes tartja, aki az esemény után bemutatja lányát a társaságnak. Elisabeth azonnal összebarátkozik vele, s meghívja otthonukba. A település kocsmájában összegyűlnek a férfiak és mulatozás kezdődik. Másnap pulykalövő versenyt rendeznek, s az esemény után Marmaduke ismét felajánlja a fiatalembernek a titkári állást, melyet már első találkozásukkor is megtett.




James Fenimore Cooper Bőrharisnya jellemzés, értékelés


A Bőrharisnya regényben már nyoma sincsen a korábbi indián harcoknak, véres háborúknak és kalandoknak. A civilizáció megtelepedett a vadonban, s immár törvények és új szokások uralják a környéket. Most már telepesek laknak a tónál, és a valahai itt portyázó indiánok eltűntek. Natty Bumppo, azaz Bőrharisnya is más, mint a fiatalabb koráról szóló regényekben. Többet beszél, és büszkébb is, a régi, szerény, meghúzódó vadász személyisége már a múlté. Ettől eltekintve ugyanolyan becsületes, őszinte, és igazságszerető, aki tökéletes harmóniában él a természettel. Még mindig jó erőben van, de évei száma már eléri a 68 –at, így megbecsüli az energiáját.
Oliver Edwards idegenkedése, rosszallása Marmaduke Temple iránt, és a hivatkozások indián rokonságára, elég zavaróak voltak. Ezek csak akkor válnak érthetővé, amikor megismerjük a teljes történetet. Éppen ezért lényegesek a regény elején leírt dolgok, különösen a második fejezetben, amely szervesen kapcsolódik a könyv végéhez.
A Bőrharisnya könyv 3 részre osztható. Az első időszak a karácsonyhoz közeledés, illetve maga az ünnep. Itt ismerhetjük meg a regény szereplőit, egyben színes leírásokat kapunk a helyszínről és a lakókról. Mindezt varázslatos hangulatba ágyazva, a 18. század végi környezetben.


A Pennsylvania -i vadon
                                                                     A Pennsylvania -i vadon

 
A középső rész Templeton mindennapjait mutatja be jellegzetes eseményekben, s egyben a szereplők viselt dolgairól is többet megtudunk. Ezek tavasszal és nyáron történnek, úgymint lovaglás, madárvonulás, halászat, vadászat, séta a vadonban. Időközben készülődik valami a háttérben, ami megváltoztatja az átlagos hétköznapokat.
A harmadik rész onnantól veszi kezdetét, amikor Natty összetűzésbe kerül Doolittle –val, az ezermesterrel, aki a seriffnek kinevezett Richard (a bíró unokaöccse) segédje. Itt kialakul egyfajta feszültség a bíró és környezete, valamint Templeton és az erdei barátok, Edwards, Indián John és Bőrharisnya között. A könyv eme harmadik részében éleződnek ki az események, történnek sorsváltó mozzanatok, és lassanként derül ki minden.
Nem árulom el a végét, de egyszerre izgalmas, félelmetes, harsogó, érdekfeszítő, szomorú és meghitt. A Bőrharisnya regény végére véget érnek a templetoni hétköznapok, az események folyamatosan más-más fordulatot vesznek. Értelmet nyer minden addigi viselkedés, titkolózás, feltárulnak az okok.



Bőrharisnya regény, értékelés, élményeim


James Fenimore Cooper Bőrharisnya regénye az a könyv, amelyet huszonötmilliószor is ugyanolyan élvezettel olvasnék. Nem annyira a története, mint egyedi hangulata miatt. Akárhányszor olvasom, szinte ott érzem magam a helyszínen, a szereplők között. Amolyan örökös “deja vu” érzés ez, amihez mindig szívesen visszatérek. Cooper úgy írta meg a Bőrharisnyát, hogy számomra mindig jelen időben zajlik. A mondatokat olvasva mélyen bele tudom élni magam az adott időbe és helyre.

 
Bőrharisnya, az amerikai vadon


 
1983-ban, amikor a Nagy Indiánkönyvben olvastam a Bőrharisnyát, elolvastam a regényben a leírásokat, de a későbbi újraolvasásokkor, már volt, amikor csak átfutottam. Most újra elolvastam a leírásokat és háttértörténeteket is betűről-betűre. Ki akartam élvezni a regény minden egyes cseppjét. Ráadásul szépen lassan olvastam, nehogy egy-két nap alatt túl legyek rajta. Így mindig ott maradt a háttérben, mint valami különleges csemege, amelyhez napi teendőim után (közben) visszatérhetek.
Jó tudni, hogy 1793-ban is már szeszélyes volt az időjárás, hiszen a hó éppen karácsonykor olvadt meg, eső esett, majd újra lehűlt. A lovaglásos részben pedig tavasszal tért vissza a tél. Marmaduke Temple aggódása a természetért, s a fákért rokonszenves volt. A természettel szinte együtt élő Bőrharisnya mellett csak ő állt ki ezekért az értékekért. Több szereplő, mint Richard, vagy Billy Kirby úgy gondolta, a természet erőforrásai kiapadhatatlanok, ezért annyit vehetnek belőle, amennyit akarnak. Sajnos napjainkban is tapasztalom ezt a különbözőséget, amikor gyermekkorom óta folyamatosan irtják az erdőt.
Még harminc egynéhány év távlatából is szolgáltatott meglepetéseket számomra a Bőrharisnya regény, holott jó néhányszor végig olvastam régen. De mivel a lényegét ismertem, most az apró részletekre figyeltem oda. Nagyon jó a jellemábrázolás, minden személyiségtípus és “emberfajta” jelen van, s a szembeállításuk egymással, kiváló történethez vezet.

 
Az Otsego tó
Az Otsego tó

 
Indián John távozása igen szívbemarkoló, néhány szereplő ostoba viselkedése pedig felháborító. Mégis a legjobb jellemek részvétele az, ami megfogta a figyelmem, és amikor megértettem viselkedésük okát, csak még nagyobbra nőttek a szememben. A végjátékban visszautalások vannak Bőrharisnya fiatalabb éveire egy bizonyos személy miatt. Kár, hogy ez a rész, a vele való kapcsolata és ezek az események a többi regényben sem lettek elmesélve.
Még ennyi idő után is találtam újat a Bőrharisnya regényben, s legalább ugyanolyan örömöt okozott, mint amikor először vettem kézbe. Annak ellenére, hogy ez már a civilizációban játszódik, nem volt kevésbé izgalmas, sőt, a többi regényhez képest itt egészen más arcát látjuk az ősi amerikai vadonnak.


Értékelés (saját tetszési indexem)
9
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)


Ajánlott cikk: Kicsi ház a prérin


Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!


A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!

2017. december 14., csütörtök

T.O. Teas A nindzsaörökség könyv bemutatás

T.O. Teas A nindzsaorokseg konyv bemutatas
T.O. Teas A nindzsaörökség könyv bemutatás





T.O. Teas A nindzsaörökség könyve 1990-ben jelent meg magánkiadásban. A történet egy akcióregény, amely Angliában játszódik, s a főszereplő(it) kapcsolat fűzi a nindzsák hagyományaihoz. A szerző, T.O. Teas – azaz Tótisz András – sikeres akció-krimi regény szerző, és műfordító volt, aki a harcművészetekhez is értett.





A nindzsaörökség tartalom, történet




Anthony Burke, a japán neveltetésű apától származó, fiatal üzletember éppen 18 éves. Londonban él, és apja egy időre elutazott. Egy szórakozóhelyen egy japán lány kér tőle segítséget, akit üldöznek, de nem akar beleavatkozni. Másnap azt olvassa az újságban, hogy az egyik üldözőt tigriskarommal megölték.






Mivel szóba állt vele, még előző nap őt is követte valaki, de villámgyorsan mozgásképtelenné tette. A lány felbukkan az irodájában, de ide is követik, s hogy megmeneküljenek, James kénytelen egy papírvágó késsel eltalálni a támadót. Sajnos a titkárnőt megölték, de a lányt elküldi, mielőtt megérkezik a rendőrség.
Újra találkoznak nyilvános helyen, ahol a nő azt állítja, hogy a „család” küldte Japánból, és egy feladattal szeretné megbízni. Akit el kellene „intézni”, egy gazdag férfi, aki valójában gengsztervezér. Tony természetesen nem áll kötélnek, sőt nem is akarja komolyan venni az egészet.
Mivel a japán lány, Yukio, megtette a magáét, vissza indul a hazájába. Ehhez a repülőtérre megy, ám rájön, hogy ismét figyelik. Bajba kerül, s úgy tűnik, nem menekül, de váratlanul segítséget kap. 

 
Nindzsaörökség Anthony Burke


Közben apja Szingapúrból Japánba utazik, ahol 20 éves koráig élt. Valakik merényletet kísérelnek meg ellene. Találkozót beszél meg egy régi ismerőssel, aki egészen különleges helyzetben van. Vajon mi áll az események hátterében? Hogyan segít az a rejtélyes nindzsaörökség?





T.O. Teas A nindzsaörökség regény értékelés, jellemzés




T.O. Teas A nindzsaörökség regényt 1990-ben lelkesen vettük meg, hiszen a nindzsafilmek által nagyon vonzott a téma. Bár a regény igyekszik realista módon közelíteni a témához, izgalomban semmiben sem marad el a filmektől. Akkoriban néhányszor olvastam, aztán elfeledkeztem róla, mígnem néhány éve újra elővettem. Aztán a napokban szép lassan újra olvastam, és nagyon élveztem.

Mivel nem vártam el a könyvtől semmit, minden szavát ittam, és sok olyan dologra figyeltem, amire régen nem. Azt kell mondjam, hogy A nindzsaörökség egy remekül megírt akcióregény. De több annál, egy csomó kérdésben és témában ad információkat és tanulságot is. Több, mint két és fél évtizede még nem tudtam, hogy T.O. Teas valójában magyar író.

A Japánban zajló események és a leírások a nindzsaörökségről, lebilincselőek voltak – mert engem érdekel a téma – és teljesen reálisak. Körülbelül így alakulhatott mára a nindzsa hagyományok sorsa. A szereplőkön és a történeten át ez sokkal nagyobb erejű, beleéltem magam a főhősök helyzetébe. Rejtetten nagyon sok tanítás is felbukkan a regényben, s nem utolsósorban számos tanács arra nézvést, hogyan legyünk jó megfigyelők, és ne lehessen váratlanul meglepni bennünket.


A nindzsaörökség regény


A nindzsaörökség könyv vége felé az erőszakosabb cselekmények nem tetszettek, és az sem, hogy kicsit krimiszerűvé vált az egész. Itt döbbentem rá, hogy az akció számomra csak körítés volt, igazából a hangulatot, a mély örökséget, ősi tudást, erőt kerestem. Ez az érdekes atmoszféra jelen volt, amikor Tony apja Japánban történt útjáról beszámolt az író. A gengszterekkel való küzdelem, mint cselekmény izgalmas, de ez miatt még átlagos maradt volna a könyv. Ami a súlyát adta, az a nindzsaörökség.

Túlzottan sok mindent ennek a regénynek a hátteréről nem lehet tudni, pedig Tótisz András magyar író. A karate és csikung mester igényes művet alkotott ezzel a regénnyel, amely szerintem nem csak az akció és krimirajongóknak ajándék. Hiszen én sem vagyok az. Ha csak egy kicsit is, de bepillanthattunk a „valódi” nindzsa kultusz végébe, amelyben éppen annyi igazság van, mint misztikum.



Értékelés (saját tetszési indexem)

6.5

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)



Ajánlott cikk: Ti Tonisza láma- Kőszikla


 Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!


A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!

 

2017. december 10., vasárnap

Nemere István Túl a Plútón sci-fi regény

Nemere Istvan Tul a Pluton sci-fi regeny
Nemere István Túl a Plútón sci-fi regény





Nemere István Túl a Plútón sci-fi regénye a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatban jelent meg, 1989-ben. Az írónak a rendszerváltás éveinek idejében írt tudományos-fantasztikus könyveinek egyik elgondolkodtató és szórakoztató példája.




Nemere István Túl a Plútón tartalom, történet



Bram Lienterrier egy eurázsiai férfi, aki a 24. század második felében, exobiológusként, Naprendszerünk különböző égitestein teljesít szolgálatot. Sok munkahely változtatás után, végül a Plútón túli, Zond nevű aszteroidára kerül. A kis támaszpont néhány évtizedig megfigyelőállomásként szolgál, amíg el nem távolodik az égitest.





2372-ben egy Ilder Baramonti nevű fickó kerül a támaszpontra. A fiatalembert kísérti a balszerencse. Belegabalyodik egy űrmeteorológiai antennahálóba, a szükségrepülőtéren beleütközik egy másik gépbe, galibát okoz a hidroponikai tenyésztelepen, ütközik egy meteorral... A támaszponton mindenki bekkel rá, nem tudják, hova helyezzék, hogy ne okozzon bajt.
Egy napon arra figyelnek fel, hogy egy kisbolygó közeledik, amelyet még senki sem figyelt meg. Bram válalja a feladatot, hogy odautazzon az U-231 –nek keresztelt égitestre, s legnagyobb meglepetésre Ildert kéri maga mellé társul. Úgy gondolja, hogy különleges helyzetekben, ahol a túlzott óvatoskodás helyett jól jönne egy kis vakmerőség, Ilder lesz az ideális beosztott.


Túl a Plútón, aszteroida



A kisbolygón találnak egy régi űrhajót, amely a Földről került oda évszázadokkal azelőtt. Majd egy másik helyen furcsa, nem természetes eredetű alakzatokra figyelnek fel. Egy tölcsérszerű nyílásnál valami gépet, vagy robotféleséget vesznek észre. Leszállva bejutnak a nyíláson át, egy építményrendszerbe. De hogyan került ez ide? Gépek irányítják, vagy értelmes lények? Földi eredetű, vagy egy másik civilizáció építménye?




Nemere István Túl a Plútón jellemzés, értékelés



Amikor megvettem ezt a könyvet 50 Ft –ért, nagyon izgattak a tudományos-fantasztikus regények, és ez éppen kapóra jött. Jó a témája, és űrben, bolygón, a jövőben játszódik, ami nálam alapvető elvárás volt egy sci-fivel kapcsolatban.
A Túl a Plútón regény eleje elég informatív és szórakoztató. A főszereplőn át megismerjük a jövőbeli világot, az emberi technika fejlettségét, a Naprendszerbeli elterjeszkedését. Persze mindezt Bram Linterrier személyes történetén át. Ilder amolyan színesítőként érkezik a cselekménybe, akiről már előre sejtjük, hogy később fontosabb szerepe lesz.
A kisbolygóra érve egyre érdekesebbek lesznek a fejlemények, bár néha lassan haladnak előre. A regénynek ezen a részén a hangulat egy kicsit az Alien könyvek atmoszférájára hasonlít. Fagyos, és ijesztő, szinte thrillerszerű, de azért nem horror. A Túl a Plúton nem is megy el abba az irányba, a tudományos-fantasztikus vonalat viszik tovább.
A két gépezet (vagy program?) beszélgetései dobják fel igazán a történetet, és sok mindent érthetővé tesznek. Nemere István ezeket is különböző “személyiségekké” tette, és az egyet nem értésük szórakoztató, vagy elgondolkodtató párbeszédek sorát hozza magával. Az idegenekkel való találkozás lehetősége a szintén akkoriban kiadott Titán terv című regényében is felbukkan, amelyben a történet a fantasztikumból az akció irányába tolódik el.

 
Túl a Plútón történet

A különböző helyiségek, és a rajtuk való áthaladások leírása kicsit sok, az elgondolkodtató fejtegetések viszont jók voltak. Nemere István Túl a Plútón sci-fi regényének a vége zseniális, mégis kicsit hirtelen abbamarad. Persze a lényeg megtörtént, de azért nyitva hagy pár kaput. A két program kommunikációja nélkül átlagos sci-fi lenne, így viszont jó volt. Kár, hogy olyan túl sok érdekes esemény nem történt, amíg áthaladtak a labirintusszerű építményrendszeren. Gyorsan hozzáteszem, leköti az ember figyelmét, de többedszeri olvasásra már, a leírásos részeken hamar átlibben az ember.


Értékelés (saját tetszési indexem)
5.5
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)





Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!


 




2017. december 5., kedd

Heather Graham A viking asszonya regény bemutatás

Heather Graham A viking asszonya regeny bemutatas
Heather Graham A viking asszonya regény bemutatás





Heather Graham A viking asszonya romantikus történelmi regénye 1990-ben jelent meg először. Magyarországon 1992-ben adta ki a Hajja és fiai kiadó. 1993-ban jelent meg a keményfedeles változata, és sok adatbázisban ezt az évszámot írják ki megjelenésként, pedig az eredeti az 1990.
Heather Graham egy írói álnév, a hölgy teljes neve Heather Graham Pozessere, és rengeteg könyvet írt. A viking asszonya egy trilógia második kötete, azonban önállóan is teljes történet.



Heather Graham A viking asszonya tartalom, történet



A viking Olaf elvette feleségül az ír uralkodó lányát, így került Dubhlain élére. Fiaik születtek. Velük volt egy druida, az öreg Mergwin, aki skandináv írásmester és ír papnő gyermeke volt. Alfred, Wessex királya, a dánok támadásai miatt szövetséget köt velük. Olaf kisebbik fia, Eric közeledik a brit partokhoz.
Egy árulás miatt a part menti városhoz nem jutott el a küldöttség híre. A sárkányfejes hajók láttán a nép megijed, és megtámadja az érkezőket. Rhiannon, a király unokahúga vezetésével harcolnak. A vikingek védekeznek, majd felülkerekednek. A csata után Rhiannon még egy nyílvesszőt küld Eric combjába, de az utánaveselkedik. Sikerül elérnie, mielőtt megszökhetne.






Anglia és Wessex királysága 886-ból
Anglia és Wessex királysága 886-ból



Viharos találkozásuk fájdalmakkal teli. Eric az ájulás szélén van a vérveszteségtől és a lány pokolian küzd ellene. Egy életre meggyűlölik egymást. Amikor Alfred megtudja Rhiannontól, hogy mi történt, elborul. Tudja, hogy elárulták, és most mindent meg kell tennie, hogy új szövetségesei bizalmát visszaszerezze.
Találkozik Eric –kel, és meglepetésre felajánlja unokahúgát feleségül. Mivel Eric új földre vágyik, ami a sajátja lehet, a környező vidék örököse pedig Rhiannon, a kép összeillene. Csakhogy Rhiannon gyűlöli őt, ráadásul van már vőlegénye Rowan személyében. Eric sem akarja először elfogadni az ajánlatot, de tudja, hogy ez a biztosítéka a szövetségnek. Rhiannon nem akarja elhinni a hírt, de a király szava parancs.

Heather Graham A viking asszonya értékelés, jellemzés


Nem tudtam, hogy A viking asszonya egy trilógia része, erről nem írtak a kiadók. De ettől függetlenül ez egy önálló regény, így nem számít, valaki olvasta -e az előzőt. 1992-ben, amikor megvettem a könyvet, kíváncsi voltam, milyen egy erősen romantikus történelmi regény.





A viking asszonya - viking hajó




A könyv elején amik történtek Rhiannonnal, mind félreértés, igazságtalanság. Már az első olvasáskor arra gondoltam, hogy egy nagy szemétség az egész, hiszen végig jóhiszemben cselekedett, mégis durván beleszóltak az életébe. Eric itt nem túl szimpatikus oldalát mutatta, ami részben érthető, részben félreismerés következménye. Néha egy kicsit sok mellék leírás volt, ami nem tartozott szorosan a történethez, de a történelmi eseményekre, s egyéb háttérinfomációkra a szereplőkről, kíváncsi voltam.
Kétségkívül erősen megmozgatja az érzelmeket minden irányban A viking asszonya regény. Hol dühítő, hol káprázatos, hol izgalmas, hol érzéki, de az emberek és a tettek sosem „laposak”. Mergwin, a druida volt az egyik legszimpatikusabb szereplő a könyvben.
Az állandó szembenállás, gyűlölet és szenvedély, ami Rhiannon és Eric „kényszerű” kapcsolatát meghatározta, kétségkívül feszültté, és lehengerlővé tette a művet. Előtte nem olvastam igazán romantikus regényeket, így számomra elég meglepő volt, nem erre számítottam romantika címén. Még amikor már-már kezdenének összemelegedni a főszereplők, akkor is közéjük áll valami félreértés, régi előítélet. Ez már a végtelenségig bosszantó volt, hiszen Eric úgy bánt a lánnyal, mint egy tárggyal, viszont Heather Graham szempontjából érthető a történetfonál eme vezetése. Így nem lehet szenvtelenül olvasni a könyvet, és az olvasó kíváncsian továbbhalad, hátha egyszer mégis változás lesz.



A Wessex -i part
A Wessex -i part



Az újabb árulás és harcok után történő izgalmas kaland felpörgette a regényt, és csak utána jött az utazás Írországba, ahol az újabb szereplők – Eric rokonsága – szinte újraindították a történetet. A viking testvérei közül Daria volt a legszimpatikusabb egyéniség, a lány humorát is bírtam.
A végére nagyon izgalmassá vált a történet, mint ahogyan a legnagyobb művekben szokás. Összességében nekem a belső monológok hosszúak voltak, de a mű eseményvezetése jó. Egyébként Alfréd valóban a királya volt Wessex –nek 871 és 899 között. A dán Guthrum elleni harcai is megtörténtek, és a regénybeli csatákról többé-kevésbé említés esik, de az Eric –kel való szövetségére nem találtam utalást.


Értékelés (saját tetszési indexem)
6
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)


Ajánlott cikkek: Rebeka - történelmi romantikus regény
                         Viki, a viking - Régi rajzfilmsorozatok
                         Az Ararát legendája romantikus regény


Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!


A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!

2017. december 3., vasárnap

Arthur Herzog Delej regény bemutatás, értékelés

Arthur Herzog Delej regeny bemutatas, ertekeles
Arthur Herzog Delej regény bemutatás, értékelés




Arthur Herzog Delej című, „ítéletnapi” sci-fi regénye 1991-ben jelent meg. Az amerikai író ebben a könyvében a Föld mágneses pólusainak felcserélődésével, s ennek a következményeivel foglalkozik, amelyet a regény szereplőinek történésein élhetünk át.


Arthur Herzog Delej tartalom, történet


Darius Sykes a Kaliforniai Műszaki Egyetem munkatársa. Főnöke, Lamont Gertz madarak megfigyelését bízza rá, hogyan viselkednek demagnatizált közegben. Darius rendkívül pontos és rendszerető ember, s fő témája a dinoszuruszok kipusztulása. Felesége, Ruby, tűri a szokásait, de időnként kifakad.
Ruby életében először kapcsolatba kerül házasságon kívül, s történetesen a választott férfi éppen Lamont Gertz. Sykes egyszer arra figyel fel, hogy a falióra nem pontos. Többszöri megvizsgálás után arra jön rá, hogy a mágneses késtartó zavar be. Kutatni kezdi az események okait, és a mágneses pólusok zavarára gyanakszik. A Los Angeles –i erőmű területére is bemászik, ahol váratlan áramütést szenved.


 


Arthur Herzog Delej




A rendőrség veszi őrizetbe, de elfogadja az orvosi kezelést – ami ez esetbe egy pszichológust jelent – és így szabadon engedik. Nem áll le a kutatásokkal, mert azt feltételezi, hogy a Föld mágneses pólusai felcserélődnek a közeljövőben. De ehhez bizonyítékokra van szüksége. Ég egy alkalommal tiltott területre téved, majd kénytelen titokban keresgélni, ezért elhagyja otthonát. Többször is próbál kapcsolatba lépni illetékes szervekkel, de ezek először figyelemre sem méltatják.

 

Arthur Herzog Delej könyv, értékelés, jellemzés


A mágneses pólusok a Föld északi és déli részén nem pontosan a sarkokon vannak, és ezek minden évben el is mozdulnak helyzetükből valamennyit. A mágneses pólusok felcserélődése több százezer évenként következhet be, és több ezer évig tarthat. Jelenleg a Föld mágneses védőpajzsa csökken, így a következő ezredekben bekövetkezhet egy pólusváltás.




A magneses pólusok




A könyv nyitányában Arthur Herzog meglehetősen optimistán szól a jövendő ezredfordulóról. Szokványos helyzettel és emberekkel indul a regény, csak fokozatosan kapunk képet a háttérben működő jelenségről. Darius Sykes tipikus kis átlagemberke, a melankolikus típus megtestesítője, aki végtelenül precíz, és órákon át képes figyelni valamit. Senki sem gondolná, hogy valaha is viszi valamire, ami kiemeli őt társadalmi helyzetéből.
A mágneses pólusok változása utáni érdeklődése, azonban mindent a feje tetejére állít. A Delej regénynek ezen a részén „szakadozottan” halad a történet, több helyszín, több szereplő, gyors váltások. Csak később, a történet közepe táján kezdenek összefutni a szálak, és válik egyre izgalmasabbá a dolog. Az események hatására emberkénk, és mások is megváltoznak.
A Delej is az a fajta regény, amelyet nem sokat forgattam, mégis, amikor újra elolvastam, kíváncsivá tett. Hasonlóan a Világok házához, erre sem sokat gondoltam, így elfeledve a végkifejleteket, az újraolvasások érdekesebbek voltak. Nekem kifejezetten tetszett Sykes átlagos személyiségének megváltozása. Míg az elején „csak” egy alkalmazott volt, aki irányítható, fokozatosan átvette az irányítást sorsa felett és egyre öntudatosabbá, magabiztosabbá vált.




A Föld mágneses mezeje




A Delej regényben ugyan már véget ért a hidegháború, de a szovjetek és amerikaiak nem bíznak egymásban (a történet 1991-ben született), ezért a régi sci-fikben megszokott két nagyhatalom szervezkedését is figyelemmel kísérhetjük. Az, hogy a mágneses változásokból egyből a fegyverkészítésre gondolnak, az emberiség lelki-szellemi fejlettségének szánalmas gyengeségét mutatja. A félelem irányítja őket, nehogy a másik fél előnyre tegyen szert. Ahogy kétkedve fogadják a figyelmeztetéseket a póluscseréről és a bekövetkező változásokról, és csak habozva készülnek fel, is mutatja, mennyire nem akarnak a vezetők a szokottól eltérő állapotokat.
A Delej regényben a mágneses pólusokhoz hasonlóan sok más dolog is az ellentettjére fordult. A visszafelé beszélés, vagy a személyiségtulajdonságok ellentétesre változása érdekes feltételezés. Egyébként Arthur Herzognak több regényét is megfilmesítették, többről írtam is a Gyilkos állatfilmek című cikkben.


Értékelés (saját tetszési indexem)
5.5
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)


Ajánlott cikkek: Bryan McLeod - Küldetés
                         A 20. század legjobb sci-fi írói
 

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!



A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!

2017. december 1., péntek

Marion Zimmer Bradley Világok háza regény

Marion Zimmer Bradley Vilagok haza regeny
Marion Zimmer Bradley Világok háza regény






Marion Zimmer Bradley Világok háza regénye 1980-ban jelent meg. Különös keveréke a parapszichológiának és a fantasy –nek, a reális, mindennapi világnak, és más dimenzióbeli világoknak. Magyarországon 1990-ben adták ki.


Marion Zimmer Bradley Világok háza tartalom, történet


Fenton, a Berkeley – i parapszichológia tanszék munkatársa egy új kísérletben vesz részt, melynek során Antarilt kap. A különös szer hatására úgy érzi, elhagyja testét, és meg tudja figyelni a kártyákat, amelyeket a kísérletben használnak. De a kísérlet után nem tér vissza a testébe, hanem kimegy a falakon kívülre, át a városon, majd egy szokatlan helyen találja magát.
Egy különös csoportot vesz észre, akik lovakkal közelednek, és a vezetőjük egy különösen szép nő, akit ő gondolatban csak tündérkirálynőnek nevez. Váratlanul megtámadják őket, egy csorda szőrös lény – akikről kiderül később, hogy ők a vasnép – lemészárolják a kísérőket, hölgyet pedig elviszik. Társnője egy vöröses hajú nő, akit máshova hurcolnak.


Világok háza könyv



Fenton bejut a barlangokba, ahova mentek, és rátalál a helyre, ahol a hölggyel egy férfi találkozik, akinek engedelmeskedik a vasnép. Mivel nem fogadja el a férfi ajánlatát, otthagyják a tömlöcben, melyet be sem zárnak, mert nem érhet a vashoz, az égeti a bőrét. Fenton beszél vele, de nem igazán tud segíteni. Amikor kiér a szabadba, a hölgy népéből valókkal találkozik, akikről megtudja, hogy alfariaknak hívják magukat.
Visszatér velük segíteni, és rálelnek a vörös hajú nőre. Segít neki kiszabadulni, de közben a hölgy, Kerridis, akiért a csapat jött, eltűnik. Dögfarkasok támadnak rájuk, Fenton is megsebesül, de közben kezd eltünedezni... Már tudja, hogy köztes lény, ezért nem sokáig maradhat itt. Mielőtt megtudná, mi lesz, visszakerül a testébe az egyetemen.
Természetesen a tudatmódosító szer mellékhatásának hiszik, amit átélt, és nem sokra jut azzal, ha másoknak elmondja. Találkoznia kell a fiatal pszichológus Sally –vel, s nem is gondolja, ezzel milyen szokatlan kapcsolat veszi kezdetét. Mivel más úgysem hinne neki, elautózik a Sierrákba, Stan bácsihoz, és ott is megpillant egy vaslényt.


Marion Zimmer Bradley Világok háza könyv jellemzés, értékelés


A Világok háza könyvet még a 90-es évek elején vettem, s azt gondoltam sci-fi. A történetét elkezdve, már sci-fi – fantasy keverékre gyanakodtam, azóta persze már tudom, hogy fantasy. Sosem volt kedvencem, annyira nem fogott meg, mégis párszor elolvastam.


Világok között




A könyv elején leírt dolgok a fizikai testből való asztrális kilépést írják le, s így tudva, vagy nem tudva, de óhatatlanul is valós élménnyel kezdett Marion Zimmer Bradley. A történet olvasása közben folyton a saját álmaim jutottak eszembe, s az érzések, amelyeket ott tapasztaltam. Bizonyos helyek többször felbukkannak az álmaimban, visszatérek oda, bár nincsenek ilyen összefüggő történeteim velük, mint a regényben.
Az egész történet túlzottan valóságszagú, ha eltekintünk a fantasy elemektől, teljesen elképzelhető. Testen kívül, vagyis az asztrális testben való mászkálás és a köztes világok...
Érdekes, ahogyan itt keveredik a fantasy és a valóság. Néha olyan, mintha egy hétköznapi, de érdekes történetet olvasna az ember ebben a „reál világban”, aztán hirtelen izgalmasabbá válik a testen kívüli utazások során. A közepe után kezd árnyaltabb lenni a kép, kiderül néhány mozgatórugó a másvilági szereplőkről. Az olvasó egyre kíváncsibb lesz.


 




A világok házánál




Bár az itteni világok és lények más fantasykben is előfordulnak, attól különleges a történet, hogy a mi világunkkal és a parapszichológiával van összekötve. Ezek a történetek attól ilyen élethűek, hogy például a tudatmódosító szereket szedők (kísérleti alanyok) beszámoltak ezekről. A mostani olvasáskor is azt éreztem, mint régebben, először „csak úgy” olvastam, aztán megragadott a történet fonala.
A szövegben talán egy kicsit túl sokat merülünk Fenton gondolataiba, bár nem volt unalmas. Szokatlan, hogy egy gnóm lény lesz sorsdöntő szereplővé, de egyben különleges is. Igazából nem zárt le minden szálat Marion Zimmer Bradley a Világok háza könyv végére, mégis kerek, egész lett a történet.


Értékelés (saját tetszési indexem)
6
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)


Kapcsolódó cikkek: Andrew Hall - Titkok világa
                               Jack vance - Haldokló Föld

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!


A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!

2017. november 30., csütörtök

Rudolf Steiner A szabadság filozófiája bemutatása

Rudolf Steiner A szabadsag filozofiaja bemutatasa
Rudolf Steiner A szabadság filozófiája bemutatása





Rudolf Steiner A szabadság filozófiája műve 1893-ban készült el. Először német nyelven jelent meg, majd 1916-tól angol nyelvterületeken, angol nyelven is. A könyv eredete visszavezethető az 1891-es doktori disszertációjához, majd annak egy évvel későbbi átdolgozott változatához, az Igazság és tudomány című kiadványhoz. Az első kiadás 1893/94 –ben volt, 1918-ban pedig az új. Ezeket több ismételt kiadás követte, németül és angolul is. Magyarországon az Édesvíz kiadótól 1996-ban jelent meg először, 2005-ben pedig a Genius-Új Mani Fest kiadása által.


Rudolf Steiner A szabadság filozófiája tartalom


Mennyire szabad az ember akarata, ha egyáltalán szabad? Számos filozófus és pszichológus vizsgálta a kérdést. Ha az ember akaratát vágyai, s egyéb más okok előzik meg, az tekinthető e ténylegesen szabad akaratnak? A szívhez vezető út is először a fejen vezet keresztül. Végső konklúzió: „Az emberi cselekvés természetének kérdését megelőzi a gondolkodás eredetének kérdése”.
„A szellemi élet története nem egyéb, mint a világ és a köztünk levő egység állandó keresése.” A monizmus és a dualizmus hiányosságai. Utóbbi az ellentéteket nem képes áthidalni, előbbi pedig a szellemet, vagy az anyagot tagadja, ezért materializmushoz, vagy spiritualizmushoz vezet. A materialista az anyagnak tulajdonítja a gondolkodás képességét, de mi indíthatná az anyagot, hogy saját mivoltáról gondolkodni kezdjen?
A megfigyelés és gondolkodás az ember szellemi törekvéseinek a kiindulópontja. A gondolkodás természete az, hogy a megfigyelt tárgyra irányul, és nem a gondolkodást végző személyre. Nem gondolkodhatunk úgy, hogy egyszerre meg is figyeljük magát a gondolkodásunkat. A világ jelenségeinek szemléléséhez a legbiztosabb pont a gondolkodás.



A szabadság filozófiája könyv borítók




A gondolkodás az, amely túlmegy a megfigyelés dolgain, a megfigyelés és a gndolkodás között a tudat áll. Észleleti képeink szubjektívek. Megfigyelő „helyünkhöz”, vagy helyzetünkhöz képest mást figyelhetünk meg és megfigyeléseink eredménye is más. (Lásd például távolságok és helyzetek a térben.)
Számunkra szükségszerű, hogy egyes részleteket „kiszakítva” a világból, önmagukban nézzünk. Ugyanis ha a dolgok nem különállókként mutatkoznának számunkra, és nem lenne különbség köztünk és a dolgok között, akkor minden egy folyamatként jelenne meg. Észleleteinkben különálló lények vagyunk, gondolkodásunkban azonban összefonódunk.
A dolgok nem igénylik a magyarázatot, az ember személyes ügye a megismerés. A megismerés határai: a naiv realizmus és a metafizikai realizmus. A gondolkodás lényegét intuíció által ragadhatjuk meg, amely egy tisztán szellemi tartalomnak, tisztán szellemi átélése. Az éntudat a testi organizáció által jön létre, azonban ettől fogva jelen marad a gondolkozás által.
A nem csupán külső, hanem belső indíttatásból fakadó cselekedet magasabb rendű, mint amit az ösztönök, vagy a morális elvárások indokolnak, azért, mert az ember bensőjéből fakad. Az igazi szabadság a materializmus és az egyoldalú spiritualizmus számára is lehetetlen. Ha az ember az erkölcsi princípiumokat kívülről kapja, nem szabad. A valódi szabadság az, amikor az ember saját maga határozza meg akaratának indítékait.
Az optimizmus és a pessszimizmus vizsgálata, az öröm és szenvedés mennyisége. A monizmus konzekvenciái.




Rudolf Steiner és „A szabadság filozófiája” könyv


A szabadság filozófiája egy olyan könyv, amelyben Steiner nem az antropozófiáról, vagy szellemtudományról ír, még csak nem is szellemi világokból származó élményeiről. Mint az alcímben is olvashatjuk: „Az ember lelki életének megfigyelése természettudományos módszer alapján”. 1918-as előszavában azt írja, hogy az új kiadás alkalmával hosszabb kiegészítéseket fűzött a műhöz, annak könnyebb megértése végett.



Rudolf Steiner a szabadság filozófiájáról


A szabadság filozófiája könyv szövegének az az előnye, hogy megmarad a tárgyilagosságnál, megvizsgálja a különböző dolgokat, de nem ragad le sem a materialista tudomány, vagy éppen a spirituális irányzatok merev nézőpontjainál. Az általam nemrégiben bemutatott Életutam című könyvében Steiner ezeket írja: „...A szabadság filozófiájában azt akartam kimutatni, hogy nem a fizikai világ mögött van egy ismeretlen világ, hanem magában a fizikai világban van a szellemi világ. ... A megismerési folyamat célja a szellemi világ tudatos átélése, amelynek a meglátásakor minden szellemmé válik. ...A szabadság filozófiája arra akar rámutatni, hogy a fizikai világ valójában szellemi, és hogy az ember mint lelki lény, a fizikai világ igazi megismerésével a szellemiségben él. ...A könyv tulajdonképpen az antropozófia leírása, amely a természettel és a természetben álló emberrel foglalkozik, aki a maga individuális moralitásával áll benne a természetben. ...Hogy az antropozófia elnevezést akkor még nem használtam, annak az oka az, hogy mindig inkább a szellemi átélés felé hajlottam és szinte egyáltalán nem törekedtem terminológiákra.”
Előremutató, amit a nőkről, s a nők helyzetéről ír Rudolf Steiner: „Hogy a nő természete alapján mit akarhat, azt a nő megítélésére kell bízni. Ha igaz lenne az, hogy a nők valóban csak arra a hivatásra alkalmasak, amelyet most betöltenek, akkor maguktól nem is érhetnének el mást. De azt inkább nekik maguknak kellene eldönteniük, hogy mi felel meg a természetüknek. Aki attól fél, hogy szociális állapotaink számára megrázkódtatást jelent, ha a nőket nem a fajta egy tagjának, hanem individuumnak tekintjük, annak azt kell válaszolnunk, hogy az olyan szociális állapotok, amelyekben az emberiség fele emberhez méltatlan életet él, nagyon is megértek arra, hogy átformálják azokat.” Ne feledjük, hogy akkoriban (19-20. század fordulója) a nők még nem élveztek ekkora szabadságot, a társadalom bizonyos keretek közé szorította őket.



 

A szabadság filozófiája jellemzés, értékelés


Amikor megvettem A szabadság filozófiáját – a 2005-ös kiadást – már igencsak kíváncsi voltam rá, mert más Steiner előadások könyvekben többször is meg van említve, mint olyan mű, amely a „tiszta gondolkodáshoz” vezet el. Ez pedig olyasmi, ami az érzékeléstől és testi érzetektől független gondolati világba visz, amit ő alapvetőnek tart a szellemi-lelki érzékelőerők kifejlesztéséhez.
Bár filozófiai mű, alapvetően több annál, mert a gondolatot tevékenyen összekapcsolja a gyakorlattal, a világgal, természettel és az emberi lénnyel. Nem áll meg más filozófusok fejtegetéseinél, hanem azokon túlmutatva ragadja meg a lényeget. De nem könnyű mű. Sőt, bizonyos szellemi összpontosításra szükség van, hogy megértsük, és magunkba engedjük az itt elmondottakat. A szabadság filozófiája könyv részletes elemzésére itt em vállalkoznék, ahhoz túl sokrétű, és egyben további részletekbe bele kellene mennünk. Inkább a saját, vele kapcsolatos élményeimről, és tapasztalataimról ejtenék szót.

 
A szabadság filozófiája és a tudomány




Egyes gondolatok, mint például „A szabadság eszméje” fejezetben levők, bizonyos fokig kapcsolódnak ahhoz, amiről „A kiváló egyéniség 50 jellemvonása” című könyvemben írtam. Nevezetesen arról van szó, hogy a fejlett egyéniség elsősorban belső indíttatásból cselekszik, s nem azért, mert a társadalmi normák, vagy mások elvárásai ezt követelik.
Hosszas idézetek vannak számos filozófus, pszichológus és hasonló területek szerzőitől. Ilyenkor Rudolf Steiner mintegy bemutatja ezeket, s olykor észre sem lehet venni, mikor tér át a maga nézőpontjára, vagy következtetésére, ezért oda kell figyelni. Ezekből egyértelműen látszik, hogy az egyes irányzatok mennyire szubjektívek, egyoldalúak, vagy éppen csak annyi a gond velük, hogy nem vesznek figyelembe némely dolgot, illetve kiindulópontjuk téves.
A szabadság filozófiája egyik legnagyobb értéke abban rejlik, hogy az emberi lényt „kivezeti” a szokványos gondolkodásból, és a sémák helyett egy szellemi nézőponthoz juttatja el. Oda juttat, hogy közvetlenül a gondolattal képesek vagyunk megragadni valamit, de úgy, hogy ez nem valami ábránd, vagy fikció, hanem mélyebb igazságok tudatos megélése.
Ilyen tekintetben nem is annyira filozófiai könyv, mert a realitáshoz vezet el. De ehhez szükség van arra, hogy az ember felülemelkedjen elkényelmesedett gondolati szokásain és hiedelmein, és önmagában is eljusson a végső konklúziókhoz. Bár a sok érintett megközelítés egy kicsit eltéríti a figyelmet az igazi kérdésről, a szabadságról, rájöhetünk, hogy ez mindvégig jelen van – éspedig bennünk – de csak akkor éljük át igazán, ha tudatossá válik. Akkor, amikor eljutunk annak felismeréséhez, hogy a természeti erők és hatalmak nem kényszerítenek, hanem éppen mi vagyunk azok, akik a megismerés által a világ lényegéhez akarunk jutni.



Ajánlott cikk: Castaneda könyvek

 
 Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!


A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!