Nemere István Túl
a Plútón sci-fi regény a Galaktika Fantasztikus Könyvek
sorozatban jelent meg, 1989-ben. Ez az írónak a rendszerváltás
éveinek idejében írt tudományos-fantasztikus könyveinek egyik
elgondolkodtató és szórakoztató példája.
Nemere István Túl a Plútón regény tartalom, történet
Bram Lienterrier
egy eurázsiai férfi, aki a 24. század második felében,
exobiológusként, Naprendszerünk különböző égitestjein teljesít
szolgálatot. Sok munkahely változtatás után, végül a Plútón
túli, Zond nevű aszteroidára kerül. A kis támaszpont néhány
évtizedig megfigyelőállomásként szolgál, amíg el nem távolodik
az égitest.
2372-ben egy Ilder
Baramonti nevű fickó kerül a támaszpontra. A fiatalembert kísérti
a balszerencse. Olyan, mint a komisz kölök a régi ifjúsági regényben. Belegabalyodik egy űrmeteorológiai antennahálóba,
a szükségrepülőtéren beleütközik egy másik gépbe, galibát
okoz a hidroponikai tenyésztelepen, ütközik egy meteorral... A
támaszponton mindenki bekkel rá, nem tudják, hova helyezzék, hogy
ne okozzon bajt.
Egy napon arra
figyelnek fel, hogy egy kisbolygó közeledik, amelyet még senki sem
figyelt meg. Bram vállalja a feladatot, hogy odautazzon az U-231 –nek
keresztelt égitestre, s legnagyobb meglepetésre Ildert kéri maga
mellé társul. Úgy gondolja, hogy különleges helyzetekben, ahol a
túlzott óvatoskodás helyett jól jönne egy kis vakmerőség,
Ilder lesz az ideális beosztott.
A kisbolygón
találnak egy régi űrhajót, amely a Földről került oda
évszázadokkal azelőtt. Majd egy másik helyen furcsa, nem
természetes eredetű alakzatokra figyelnek fel. Egy tölcsérszerű
nyílásnál valami gépet, vagy robotféleséget vesznek észre.
A gépek és a hely kicsit kísértetiesek, mint a Hattyú csillaghajó a fekete lyuk mellett. Leszállva bejutnak a nyíláson át, egy építményrendszerbe. De
hogyan került ez ide? Gépek irányítják, vagy értelmes lények?
Földi eredetű, vagy egy másik civilizáció építménye?
Nemere István Túl a Plútón sci-fi regény jellemzés
Amikor megvettem
ezt a könyvet 50 Ft –ért, nagyon izgattak a
tudományos-fantasztikus filmek és regények, és ez éppen kapóra jött. Jó
a témája, és űrben, bolygón, a jövőben játszódik, ami nálam
alapvető elvárás volt egy sci-fivel kapcsolatban.
A Túl a Plútón
regény eleje elég informatív és szórakoztató. A legjobb sci-fi szerzők már sok mindent leírtak, de mindig lehet újat találni. A főszereplőn
át megismerjük a jövőbeli világot, az emberi technika
fejlettségét, a Naprendszerbeli elterjeszkedését. Persze mindezt
Bram Linterrier személyes történetén át. Ilder amolyan
színesítőként érkezik a cselekménybe, akiről már előre
sejtjük, hogy később fontosabb szerepe lesz.
A kisbolygóra érve
egyre érdekesebbek lesznek a fejlemények, bár néha lassan
haladnak előre. A regénynek ezen a részén a hangulat egy kicsit
az Alien könyvek atmoszférájára hasonlít. Fagyos, és
ijesztő, szinte thrillerszerű, de azért nem horror. A Túl a
Plútón regény nem is megy el abba az irányba, a tudományos-fantasztikus
vonalat viszik tovább.
Túl
a Plútón könyvértékelés
A két gépezet
(vagy program?) beszélgetései dobják fel igazán a történetet,
és sok mindent érthetővé tesznek. Nemere István ezeket is
különböző “személyiségekké” tette, és az egyet nem
értésük szórakoztató, vagy elgondolkodtató párbeszédek sorát
hozza magával. Az idegenekkel való találkozás lehetősége a
szintén akkoriban kiadott Titán terv című regényében is
felbukkan, amelyben a történet a fantasztikumból az akció
irányába tolódik el.
A különböző
helyiségek, és a rajtuk való áthaladások leírása kicsit sok,
az elgondolkodtató fejtegetések viszont jók voltak. Nemere István
Túl a Plútón sci-fi regényének a vége zseniális, mégis kicsit
hirtelen abbamarad. Persze a lényeg megtörtént, de azért nyitva
hagy pár kaput. A regény légköre részben hasonló az Alfa Holdbázis folytatásaihoz, csak minimális szereplővel.
A két program kommunikációja nélkül átlagos
sci-fi lenne, így viszont jó volt. Kár, hogy olyan túl sok
érdekes esemény nem történt, amíg áthaladtak a labirintusszerű
építményrendszeren. Gyorsan hozzáteszem, leköti az ember
figyelmét, de többedszeri olvasásra már a leírásos részeken
hamar átlibben az ember.
Értékelés (saját
tetszési indexem)
5.5
(0-értékelhetetlen,
1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes,
elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő,
10-abszolút csúcs)
Ajánlott
cikk: Karen Traviss - Életre-halálra
Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!
A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.
Nincsenek megjegyzések:
Write megjegyzés